Már nem egészen tudom, hogy miként fogalmazzak, mert sajnos egyesek kiforgatják a szavaimat, de még egy próbát megér.
Én írtam, hogy a pirotechnikai eszközök hozzátartoznak a nagyobb ünnepekhez hosszú idõk óta. Tudtak az emberek szórakozni elõtte? Hát persze. Na de van egy olyan kedves kis folyamat, mint a civilizáció fejlõdése, ahol újabb dolgokat találnak ki, és azt adoptálják a civilizációba. Pl: mielõtt feltalálták volna a számítógépet, amin keresztül mi most eszmét cserélünk, lehetett beszélgetni? Persze. Van a számítógépnek negatív hatása? Hogyne. Vannak ellene kardoskodók? Egyértelmû.
Ettõl azért még nem lesz betiltva.
Az egész nevelés, neveltetés kérdése. Én szeretem a különbözõ pirotechnikai eszközöket - a nagyot durranók speciel nincsenek köztük-, de soha a büdös életbe nem éreztem késztetést arra, hogy egy másik ember/állat alá dobjam, mert az olyan jó móka.
Valaki lentebb nagyon bölcsen leírta, hogy nincs olyan emberi szórakozás, ami valakinek ne szúrná a szemét. erre jó példa a tegapi nap -amit sokan ösznépi összejövetelnek használtak.
Puskás Ferenc össznépi temetése.
1. fél milliárd forintot adott ki az állam az adófizetõk, köztük az én pénzembõl is, amikor éppen a takarékosságra kellene törekednie.
2. este a belvárosból egy amúgy 30 perces utat, fél pest megkerülésével 2,5 óra alatt tudtam megtenni.
3. elszomorít, hogy míg a világhírû Puskást ilyen dícsõ körülmények közt búcsúztattuk, addig -most kiragadok egyet a számtalan példa közül- volt nekünk egy Harsányi János nevezetû nóbel-díjas matematikusunk, és az ország 90%-a azt sem tudja, hogy kicsoda (véleményem szerint õ jobban megérdemelné ezt a bánásmódot).
4. istenítünk egy olyan embert, aki elszökött, amikor a népe sanyargott (oké, õ tette jól), jól megszedte magát (megérdemelte, aki tud, azt fizessék meg), majd visszatérvén a magyar állam fizette a nyugdíját (???).
Ezzel a kis monológgal csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy számos (szerintem nagyobb horderejû) probléma van, ami ellen tenni lehetne, és ezeknek a listáján igencsak sokadrendû a háziállatok lelkivilága (elnézést a kutyatulajoktól, de én így érzem).