Én eléggé mogorva szoktam lenni a kéregetõkkel. Kifejlesztettem egy "ha még egy lépést közelebb jössz, elvágom a torkodat" nézést, és ez mostanság egész jól beválik.
Viszont van egy fajta "kéregetés", aminek mindig be tudok dõlni. Elég sokszor járok Budapesten az Õrs Vezér téri aluljáróban, ahol egy cigány hegedûs hihetetlenül tisztán játszik komolyzenei mûveket. Na ott általában kiürítem az aprókészletem. Ha már szerzett nekem pár másodperc örömöt azzal, hogy elvonta a figyelmem a nyüzgõ tömeg zajáról, akkor megérdemli