Hát én nemtudom, de hihetetlen, mennyire undoritoak ezek a kéregetõk.De ez nemcsak Magyarországon megy.Apám mesélt a román útról (kamionsofõr) és ott is volt egy ilyesmi kis történet, talán nem vicces, inkább szomorú.
Szegény, magyar és román lakta területen ment át (igazából nemtudom hova), a közelükben egy tó is volt. Egy reggelen a fater megálllt ebben a városkában (nemtudom már hol volt ez, nem is az a lényeg). Reggel kopogtatnak a kamionjának ajtajában, nem sokat aludt, mert egész éjjel ment. (Hát én nem aludnék, félteném hogy fölszúrják a kamcsit :D). Egy szegény, tagbaszakadt nõ volt, némi magyarság is szorult belé. MOndja apámnak, hogy kellene némi pénz kenyérre, mert éhen goh halni... Apu benyúlt a hûtõjébe és elõvett egy negyed kg kenyeret és odaadta a nõnek.A nõ köszöngette,köszöngette, de nem ezt várta... Egy pár perccel késõbb látja fater, hogy a kocsma környéki tóba a nõ dobálja bele a kenyeret. Hát jó hoyg a feles kell neki, szakadjon meg. Apám helyébe visszahajtottam volna vele azta kenyeret, érezné magát egy kcisit szarul!