állok az állomáson, odacsoszog a nõcike hogy kell neki száz forint a kávéra. Mondom legyen egy jó húsvétja néni, megnézem, van e apróm. Akkor mondta, hogy adjak mán 2 darabb százat akkó.
Majdnem elzavartam, de a 150 forint helyet ami volt a tárcámban, adtam a kezébe egy 50-est. Rámnéz, nem lehetne még? Mondom nem, ennyi van. De ennyi nem elég!! Hát bazz, mondtam neki ahelyet hogy megkösszönné hogy adtam neki valamit, itt szarakodik. Menjél már innen.
Elvánszorgot kukázni, de persze hogy visszafelé még megállt mellettem: biztos nincs még?
Hát az úr istenit neki, bántam azt a rohadt 50-est is, rúgdostam volna inkább seggen!