az egyik veszprémi szorakozohely elõtt jött oda hozzánk egy tag, körülbelül november elején. Igy kezdte: Én vagyok a mikulás, és kellene egy kis pénz a gyerekeknek ajándékra. Tényleg ugy nézett ki minta mikulás, nagy szakáll, nagy has meg minden, de kicist ittasak voltunk, ezért nem elzavartuk, hanem beszélgettünk vele :D osztott nagyszerû tanácsokat, legjobb ez volt: Srácok azt kívánom, hogy csak egy csajotok legyen, de mikor azzal vagytok, akkor álljon!
aztán épp minap láttama z utcán, semmi sem változott körülötte, nagy szakáll, retkes ruha, kiskonyak a zsebben
Ugyanakkor ismerek egy másik hajléktalant is erre felé, õ például ritkán kérdeget, de ha kér, akkor is kajára költi, mindig zsemle vagy vmi kenyér van nála, és nem pia... Az ilyennek azért szívesebben ad az ember, mint a satu részegen, büdösen eléd állóknak...