A probléma az, hogy olyan dolgokat állítasz, amit még magad számára sem hiszem, hogy képes lennél bebizonyítani.
Megjegyzem, a te példád is remekül illusztrálja, hogy egy kevésbé felvilágosodott világban mennyire remekül lehet a vallások segítségével végrehajtani a humánszabályozást.
A kedvencem akkor is a hívek által telibe hajtogatott baromság, az "Isten azért adott szabad akaratot az embernek, hogy Õt választhassa". Na meg persze a Tízparancsolat elsõ mondata, ami gyakorlatilag elfogadja más Istenek létezését (azaz híveik/tanításuk létezését), de egyértelmûen állást foglal egy, a létezését be nem bizonyított lény felsõbbrendûségében és csalhatatlanságában, kijelentve, hogy "másban hinni nem lehet, illetve ha mégis, arról az Ördög tehet".
Amúgy lenyûgöz a dolog komplexitása: hogy jut el addig a pontig egy ember, hogy a saját érdemeit önmagától megtagadja, és ezzel egy idõben a negatív dolgokat egy képzeletbeli gonosz számlájára írja - természetesen önmagát ezzel kivonva mindennemû felelõsség alól, hiszen "ha jó, akkor Isten ujja, ha rossz, akkor az Ördög ármánya".
Ha tényleg van egy Isten, aki megteremtette az embereket, vagy sír, vagy röhög "legelkötelezettebb híveinek" grandiózus méreteket öltõ ignoranciáján, kevélységén és szimpla ostobaságán.