Miért lenne a szabadság ellentétben a versenyel. Sõt, igazi fair verseny csak kimondottan szabadságban jöhet létre. Ugyanakkor ezt már többször leírtam, de az ember az közöségi lény, az egyetlen dolog amely "megölte" benne a közöségi felfogást és amiért mára sok esetben csak a saját érdeke vezényli, éppen a kollektivizmus és az intervencionalizmus, amely az államal akarja helyettesíteni a természetes közöségi együttmûködést. Szabad kapitalizmusban a verseny fontos, sõt fontosabb mint ahogy gondolod, de ez nem jelenti, hogy a versenytársak legyûrése a cél, mert nem, alapjában minnél erõsebbek a versenytársaid, annál jobb lesz neked is, mert erõsebb leszel. Ha mindent megeszel (mint a RÁK ahogy magad is mondod), a végeredmény, hogy magad is megsemisülsz, mert nem lesz kivel és kinek dolgoznod. Az emberek normális körülmények között ezt komolyan ki akarják kerülni. A másik dolog, meg, hogy elfelejted az állam szerepét, ugyanis én számtalanszor elmondtam, hogy az államnak az a dolga, hogy megvédje az embereket egymástól ha azok egymás szabadságát, életét, vagyonát veszélyeztetik. Tiszteséges versenyben a jobb gyõz, de nem ilegitím eszközökkel. Az állam dolga, hogy ezt megakadályozza.
"If man were angels, no government would be necessary" - Alexander Hamilton
Tehát nem gondolom, hogy az emberek állam nélkül képesek lennének szabadságban élni, hanem azt állítom, hogy korlátlan állam nélkül nincs szabadság. Nem vagyok anarchista.
Túlzottan komplex az emberi társadalom, hogy mérnöki munkával mûködjön (olvasd lejebb, hogy miért). De még ha elfogadom akkor is, kérdezlek mit gondolsz, hogy a társadalmunkat mérnökök és szakemberek irányítják? Mert amit én tapasztalok, az majdnem analfabéta magukat mindenttudóknak képzelõ politikusok. A döntéshozások meg fõképp nem ismernek semilyen tudományos vagy mérnöki metódust, inkább olyan én vagyok a "Jani", had-vezérkar féle, és szubjektív döntések uralják az államot is és sok céget is.
Ha egy elmélet jó, akkor nincs idõkhöz kötve. Ugye a fizikai elméleteket nem kérdõjelezed meg, hogy a jövõben is mûködni fognak. Akkor miért gondolod, hogy a stabíl gazdasági elméletekkel más lenne az eset.
Itt elárulnák egy "titkot" mivel évek óta tanulmányozom a gazdaságot, a kapitalizmust és a szabadság filozófiáját, 6 éve dolgozok egy számítógépes szimuláción amelyel szeretném bizonyítani, hogy Adam Smith-nek részben igaza volt, és, hogy azokat a dolgokat amelyekben nem volt egészen pontos úton, a következõ generációk megoldottak (mindenek elõtt von Mises - szerintem egyértelmûen minden idõk legnagyobb közgazdássza és egyik legmûveltebb és legokosabb embere, Hayek, Friedman, Mencken, Nock, Böhm-Bawerk, Nash, von Neumann, hogy csak a legnagyobbakat említsem). A szimuláció egy eszetlenül komplex modell (memóriafoglalás jelenleg 1.2 GB, többmillió objektum...), amely nevetségesen egyszerû egy valódi társadalomhoz képest és amely jelenleg még legalább 1 évre van a befejezésétõl, de amelyel már sok helyen bizonyíthatóak ezek az elméletek, habár már egynéhány ember tud a munkámról, nem szeretnék elõre a falnak szaladni, mert jelenleg nagyon sok ellensége van a szabad piaci gazdaságnak, a komplett modellel szeretnék majd felszinre lépni.) De annyit elmondhatok, hogy majdnem (99%+) mindenben igazuk volt fõleg von Mises-nek. Ami a legnagyobb gondom, hogy milyen algoritmusal szimuláljam az emberi hibákat és tévedéseket, ez a rész még nem tökéletes (habár néhány fizikai folyamat elmélete egészen megfelelõnek néz ki). De sok minden a Bell görbével kezdõdik (és itt ijednek meg az emberek, mert a Bell görbe rémesztõ (ahogy mondod, egzisztenciálisan is veszélyeztetve vannak rajta a pontok - emberek), de mielõtt ez stabilizálódna megtörténik az amit soha nem várnak ki és ami egy közöségre érvényes, a szûkülést közösen akarják megállítani mert megjelenik a közöség kollektív veszélyérzete, és ezért a Bell görbe elkezd csekélyedni, és habár egységekként stabilan megmarad (ami telyesen normális, ha nem így lenne akkor biztos valami hiba lenne a szimulációban), de összeségében eltünik és mindenki megtalálja a helyét a rendszerben azon az optimális helyen amelyen õ van a Bell görbe kiemelkedõ pozícióján (ha pl. korlátozom a munkaerõ migrációt pl. munkaengedély korlátozott kiadásával, akkor a Bell görbe megmarad, mert nem tudnak az egyének elmozdulni olyan területre ahol növelnék a poziciót a Bell görbén). Ugyanakkor pl. ha egy függõ Bell görbén szintén lejebb vannak (pl. nem beszélik a nyelvet emelyre szükségük van, akkor az elmozdulás felfelé a Bell görbén lasabb, mert a másik görbén is emelkedniük kell (tanulni kell a nyelvet). Ha a próba tapasztalat Bell görbén lejebb vannak, akkor lasabban találják meg az optimális pozíciót a közöségben, a passzívak, de mivel az aktívabbak segíteni tudnak rajtuk és mivel ennek tudatában vannak, és azt is tudják, hogy ha segítenek rajta, a közöségen segítenek és így maduknak is jót tesznek, ezt meg is teszik... a valóságban is így van, gondolom te is segítesz a közöségeden belül azoknak akiknek segíthetsz (az SG-n a vitatkozás is ez nem? valamit amit gondolod, hogy jobban tudsz mint más elmondod neki... és sokszor ugye kölcsönösen tanulnak egymástol az emberek, mint pl. mi most itt :) Szoval minnél fejletebb a model (nagyobb az iterációk száma) vagyis fejletebb a társadalom annál kivasaltabb a társadalmi Bell görbe és annál jobban helyezkednek el az emberek a társadalomban képeségeikhez megfelelõen.) De hát ez is normális nem?
von Mises munkamegosztásra való megjegyzései szinte tökéletesen stimmelnek, ugyanakkor pl. a piacon jelenkezõ rendelleneség, a kínálat és kereslet valamint a termelés közötti idõ eltolódás miatt, amivel Mises külön foglalkozott, de nem oldott meg pontosan, úgy látszik sokkal kisebb mértékben zavarja meg a dolgokat mint ahogyan a közgazdászok (Mises persze nem) gondolták. Egy valamit persze kihagytam a modelból. A model nem ismeri a szocializmust, intervencionalizmust, kommunizmust tehát teljes szabadság és szabadkapitalizmus van benne. Viszont induláskor feudalista rendszerbõl indul, tehát egy nagyon rossz indulóállapot van amelyben sok a szegény, de megszüntek a feudalista hierarchiák, vagyis teljes szabadság van, és erõs korlátolt állam. Ugyanakkor pl. a model a közöségek indulópontját is tarkára festi (pl. van akinek nincs semmi természeti erõforrása, van aki energián fekszik, van aki mezõgazdasági adottságokat élvez...) de ez mind csak annyit jelent, hogy aki szegényebb az elején annak több idõ kell, hogy elérjen egy kielégítõ pontot, de van olyan eset is amikor a gazdag lefelé megy mert hibázik (na ide kellenek az emberi hibát szimuláló algoritmusok). A természeti katasztrófákat még nem implementáltam :)
És Microsoft... nem tudom milyen protekcióról van szó. De szerintem a Microsoft azért jött létre, mert az IBM hátán lovagolt (IBM hibázott, pénzelte az OS/2 és NT fejlesztését stb.) Ha az IBM maga írja meg a DOS-t és a többit, MS nem lenne az ami ma, sõt ha a Xerox nem dobja ki az aranylibát... az MS mások hibájából élt és él 50% a másik 50% meg mert fejleszt, habár az elsõ 50% a döntõ (mások hibája). Meg ugye mert az állam nem tette a dolgát, ha az MS övön alul ütött akkor meg kellett volna akadályozni, most már a büntetés nem ér szart sem. Ugyanakkor egy céget feldarabolni... a szabadság filozófia ilyen jogot nem ismer. Egy cég egy személy (jogi személy), ha Pityu erõsebb mindenkinél, akkor nem hinném, hogy jogunk lenne feldarabolni, inkább menni kellene gyakorolni, izmokat fejleszteni... az államnak csak annyi joga kell, hogy legyen, hogy Pityuka is és a többiek is egforma felszerelésel birkozzanak... fair play, nem azt jelenti, hogy a gyorsabb ólommal szaladjon a lábán (mert túl gyors a többiekhez képest), hanem azt, hogy senki se doppingoljon.
Mégegyszer NEM vagyok én az állam beavatkozása ellen (ezt soha nem mondtam), csak korlátolt beavatkozás mellett vagyok (az államalapító nép csak azokat a jogokat (hatósági kört) adhatja meg az államnak, amelyekkel maga rendelkezik, de nem adhat olyan jogokat amelyekel maga nem rendelkezik. Pl. Nekem nincs jogom, hogy elvegyem a te vagyonod, vagy akármidet fõleg nem az életed, szabadságod. Remélem ebben egyetértesz velem. Akkor nem adhatom azt a jogot (felhatalmazást) az államnak, hogy ezt helyettem tegye, még akkor sem ha éhen halok. Kérhetek tõled segítséget, és felhatalmazhatom az államot, hogy kérjen tõled, de, hogy segítesz e vagy sem az már a te egyéni dolgod. Remélem érted, hogy ha segítesz az a te érdeked is, mert ha éhen halok akkor az veszteség a közöségnek. Ugyanakor nekem tudnom kell, hogy te nem fogsz nekem a végtelenségig segíteni, hanem csak addig amíg lábra nem állok... megjegyezném, hogy 8 éve bevételem 10%-át mindég adományozni szoktam, sokan ugyanezt teszik. 10-20-30-40 (10% charity, 20% elköltöm mindennapi dolgokra, 30% nagyobb dolgokra (pl. számítógép, stb.), 40% hosszútávú megtakarítás. Nem birja ezt mindenki így, sajnos, de ha igen akkor elég sokan megteszik, úgyhogy nem gondolom, hogy önzõ vagyok :) de errõl a kérdésrõl azért magam akarok dönteni és arról is, hogy kinek segítek.