Szabadverseny esetében nem történik meg, ugyanis ha "A" valamire elpazarolja az erõforrásait amit nem használhat hatékonyan, miközben "B" vagy "C" ezt nem teszi, A gyengülni fog... azért találták ki a cost-benefit analizist, persze a túlszabályzott piacon nehéz megállapítani, hogy mekkora lesz a benefit, és még a cost sem éppen a legkönyebb, ilyen esetben ugye elég egyszerû melléfogni és pazarolni még ha nem is akarsz. Ez pedig felveti a kockázat kérdését. Az állam esetében viszont könnyû, mert ha állam csinálja "A" használja "B" fizeti... és miért nem pazarolnánk más erõforrásait és miért ne vállalnánk elképesztõ kockázatot... pl. Airbus A380. Fantasztikus gép, de 90%, hogy veszteséges lesz, de nem baj, mert elméletileg nem az Airbus fizeti a veszteséget hanem az európai adófizetõ (mondom elméletileg, mert a részvényárfolyam csökkenésre nem számítottak). Ha a piacnak szüksége lenne rá, akkor nem kellene az államnak intervenálni, veszekednének a Boeingal, hogy ki csinálja meg elõbb, viszont a Boeing nem ment bele, mert az USA nem finanszírozza a Boeing veszteségeit, az Airbus belement mert az EU elfogadta, hogy finanszírozza a veszteséget, tehát ez is egy pazarolás. Helyette lehetett volna két hatékony kisebb gépet csinálni. De az EU politikusainak nem a hatékonyság volt a céljuk, hanem az elsõbség, fontos, hogy elsõk vagyunk a legnagyobb repülõ az EU-ban készül, nem pedig a ruhes USA-ban... szép és jó ha igazi értelme van és ha hatékony, de ez esetben nem az volt. Ha az EU nem szól bele, az Airbus állmában sem veszi ezt a kockázatot és nem veszít senki sem az Airbus sem az EU adófizetõk. De számtalan hasonló pelda van.