Azért mert nem kaptad senkitõl, vagy ha éppen úgy akarod a természet adta ezt neked, vagy ha vallásos vagy (én nem vagyok az) akkor legyen a Teremtõ. És ezért nem veheti el tõlled senki, aki pedig megpróbálja elvenni, azt akkor szintén jogod is és köteleséged is ebben megakadályozni. A szabadság kötelez bennünket, hogy egymás szabadságát is védjük, nem csak a sajátunkat. Meg van erre még a pelda, egy barátom az USA-ban volt vendégségbe, és leparkolták az autót délelõtt egy üres parkolóhelyen, de a parkolóhely privát volt, lakóépületek között, a szomszédok megakadályozták, pedig hely volt jócskán, de ugye ha ma odaparkolhatott volna, akkor holnap jön mégegy, holnapután mégegy, és egy idõ múlva, úgy lenne mint itt, a saját lakásod elõtt nincs parkolóhelyed. Na ez csak egy egyszerû pelda de azért némileg tükrözi azt, hogy a közösség igenis törõdik önmagával, az individualizmus nem önzést jelent, hanem az emberek egyöttlétét úgy, hogy megbecsülik magukat is és másokat is, megvédik a környezetöket a közöséget és ezáltal a társadalmat. Persze ott is nagyon romlásban van ez az egész, fõleg az elmúlt 10 évben a közösségek ott is kezdenek kihalni, a szociális kontakt nem az emberek között van már közvetlenül, hanem az állammal vagy az államon keresztül közvetetten. Miért? Mert ez a rendszer ide vezet. Elõbb kihal a közösség, aztán kihal a rokonság majd a végén kihal a család. Fizikailag ugyan megmarad, de erkölcsileg, szellemileg teljes elkülönülés és önzés váltja fel. Mindent az államra bízunk, mindent az államtól követelünk, kiszolgáltatottak leszünk annak aki nem ismer bennünket és akinek semmi érdeke sincs abban, hogy jó életet éljünk, a családnak, a rokonságnak a barátoknak, a közösségnek viszont ez mindég érdeke volt. Valójában szökünk a felelõségtõl, a kollektivizmus felé haladunk.