Õszintét megmondva gyerekkoromban nem voltak barátaim, eléggé szégyenlõs, visszahúzódó ember voltam, ez igazából akkor nem is zavart, elvoltam a magam világában. Általános óta van 2 spanom, akit a mai napig ismerek. Szakközépbe kezdett szar lenni a magány, az osztályom nem igazán bírt, gondoltam máshol kell megkeresnem a társaságot. Vicces, hogy abban a retek gettó suliban láttam elõször emot, elég durván vékony volt a tag, csõnaci meg a szokásos, többiek meg jöttek, hogy "blõõ emo". Ekkor néztem utána, hogy mi ez (5 éve...) és eléggé megfogott a dolog. Elõször neten próbáltam meg ismerkedni, kevés sikerrel, utána jött az elsõ barát (akiben azóta csalódtam), jóval késõbb bekerültem egy nagyobb pesti közegbe, ami sajna szétbomlott, mint ahogy pár hozzászólással ezelõtt írtam. Most itt vagyok, azt mondom valamilyen szinten megérte, pár értelmes embert megismertem meg sok mindent megtapasztaltam, de valahogy azt a szeretet, összetartást és megértést nem igazán éreztem, amit vártam volna ettõl a dologtól, talán csak nyomokba itt-ott. Konkrétan volt olyan, hogy csak ott álltam és le se szartak. Most meg már nem is meglepõ, mivel abszolút halott lett ez a dolog. Az élet ilyen téren olyan, mint egy nagy rekesz, tele rohadt almával, amiben turkálni kell, hátha kifogsz még 1-2 épp darabot. Lehet én csinálok valamit szarul, de valahogy nagyon nehezen találom meg az ilyen embereket.