Az új italo zenék hangzása nagyon jók többségében, és dinamikusan dallamosak is, de...
A régiekkel nem vehetik fel "harcot", legalábbis nálam biztosan nem.
Ugyanis az iPod-kütyümön, ami 160GB, kb 4-500 italodisco zene fel lett másolva, ebbõl úgy 50-60 körül az újabbak és sokszor hallgattam zenét a nyaralásom alatt, de az újaknál simán nyomtam egy next-et...
A régieknek talán van egy hangulata, vagy a karakterisztikája más, vagy dallamosabbak, esetleg az egész együtt, de semelyik új nem tudott úgy hatni rám, hogy pár hónap, vagy egy év után újra meghallgassam, pedig anno azt hittem, hogy ezek ilyen zenék lesznek. (closed, ken laszlo, eddy h., ryan paris, mirko hirsch, savage, gh és a többi, stb...)
Mind-mind elnyomtam õket, ha megszólaltak, mert labdába sem rúghatnak ilyenek mellett, mint pl (csak hasra ütésre a több ezerbõl) :
Mirage-Get Down és Fabian Nesti-Heigh Ho, akiknek a zenéiben, mind az alap, mind a refrén annyira belemászik az ember fülébe, hogy még piszkavassal sem tudja onnét évtizedek alatt sem kibaszarintani.
Body Power-Nothing-tól, hol vannak ezek a mostaniak, sehol, de miért?
A választ nem tudom, de valami hiányzik, mert nem HALLGATOM már a zenéiket, de a régieket bármikor. Úgy gondolom, hogy az italodisco akkor lezárult, ez már nem az, nem az a szint, hogy pár hónap múlva is eladhassák magukat, nálam tuti nem, és ez gáz...
Az új italok megunhatóak nagyon hamar, csak itt rohadnak a gépemen, meg a cd tartóban, amiket megvettem...