Nem olvastam mind a 800 hozzászólást és már lehet volt is róla szó, de a
vegetarianizmusnak is többféle szintje van tudtommal, szal egyértelmûen nem lehet kijelenteni, hogy szar-e vagy sem - bár én nem szimpatizálok egyikkel sem.
- Növényeket esznek és állati eredetûek közül halat + tojást.
- Növényeket esznek, mindenféle formában + max tojást.
- A roppant szélsõséges: magokat csipegetnek ki a tobozból, mint a fenyõ pinty és hasonló szarságokat esznek ...
Persze ezek keveredhetnek is, nincs ilyen egyértelmû határvonal köztük, de az a lényeg, hogy van ami sztm még elfogadható, és van ami már annyira szélsõséges, hogy már nekem fáj, ha látom.
Ami engem inkább zavar a vegetáriánus életformában, hogy vajon egy anya, aki vegetáriánus és épp gyermeket vár, az a (helyes vagy helytelen) egyoldalú táplálkozásával, milyen jogon ítélkezik egy születendõ ember felett?
A szegény állatok... Igen, biztos meg lehetne oldani, hogy kevesebb szenvedéssel múljanak ki az állatok a feldolgozások során, de ez a "Szegény állatok, jajj ne bántsuk õket" felvet egy hosszú kérdéssorozatot, melyre nem létezik jó válasz.
Mert akkor ennyi erõvel szegény kis búzaszemek, lehet nem éreznek, de minden aratáskor búza-holokauszt van. így megfosztani õket az élettõl - meg sem érhetik, hogy a tavasz hívószavára az üde napfényre kibújjanak a bölcsõjükbõl, a földbõl, hogy megfürödjönek az édes májusi esõben, hogy szél ölelje kalászait a nyár derekára, s hogy aranyló köntösében magvait az õsz ölébe hullajtja...
És a végén odajutsz, hogy nem ehetsz meg semmit...
Informatika és tudomány
