10 kg gabonából még 1 kg marhahús sem "állítható elõ". Közvetlenül felhasználva a gabonafélék és más szántóföldi és erdei termények tehát legalább tízszeres élelem mennyiséget biztosítanak. Aki húsból táplálja magát, sokkal többet használ fel növénybõl, vízbõl és talajból, mint a vegetáriánusok.
Az éhezõ országokból évente 23 millió tonna gabonát exportálnak az EU számára, hogy ott, az olcsó takarmányból óriási húshegyeket termeljenek. Az UNICEF szerint naponta 40000 gyermek hal éhen, mivel a megmûvelhetõ területeken élelmiszer helyett takarmányt termesztenek a "fejlett" országok számára.
A Föld lakossága folyamatosan nõ. A megmûvelhetõ területek óriási ökológiai károk nélkül nem növelhetõk meg, sõt, az állandó túlzott igénybevétel és az egyoldalú kizsákmányolás miatt inkább csökkennek. A hús-, tojás- és tejtermelés számlájára írható a talajerózió 85%-a világszerte. Az egész világra kiterjedõ vegetáriánus táplálkozás és igazságos élelmiszerelosztás megvalosulása esetén, ma és a jövõben senkinek sem kellene éheznie. Ezt az esélyt mulasztjuk el, ha fenntartjuk a húsfogyasztást.
A savas esõk kialakulásához az ipar kéndioxid, a közlekedés nitrogénmonoxid szennyezése mellett, az ammónia is hozzájárul, ami a nagyüzemi állattartás egyik mellékterméke. Az ammónia salétromsavvá való átalakulása után a savas esõ részévé válik. A nagyüzemi istállók körüli erdõterületek erõsen károsodtak. Hollandiában az erdõpusztulások 30%-ban a nagyüzemi állattartás következményei. A trágyából származó ammóniafelhõk még Lappföldig is eljutnak.
Ahhoz, hogy kis területeken sok takarmányt termeljenek és a felhalmozódott trágyát ún. trágyaelnyelõ-helyeken elhelyezhessék, óriási földeket kell monokultúrával betelepíteni, elsõsorban kukoricával, mivel ez azon haszonnövények egyike, amelyek nagy trágyamennyiséget elviselnek. A túlzott trágyázás miatt növényvédõ szereket, rovarölõ - és gombaölõ szereket permeteznek. Ezek megváltoztatják a talajökológiát, a talajba hatolnak és mint maradványok az élelmiszerekben megjelennek. Hústermelés nélkül a mezõgazdaság sokkal kímélõbb és eredményesebb lenne.
A dél-amerikai esõerdõket ("Földünk tüdejét") katasztrófális mértékben irtják az amerikai és európai húsfogyasztók megbízásából. Ezen földeket gyorsan elemészti a sivatag, így a farmerek csak rövid idõre jutnak takarmánytermelõ és legelõterületekhez. A vízháztartás, az éghajlat és a levegõ széndioxidtartalma tartósan megváltozik. Növény és állatfajok pusztulnak ki...