Épp azért írtam amit artam, mert bökte a csõrömet ahogy a természetességgel dobálózik néhány ember. Persze a parizer meg a táposcsirke sem természetes, de lehet természetes húsárúhoz jutni.
Én bele tudom képzelni magamat a disznó helyébe, mégis megeszem lelkiismeretfurdalás nélkül. Az állatok megeszik egymást, ilyen a világ. Minden technikánkkal, gondolkozásunkkal nagyravágyásunkkal együtt mi is csak nagy szõrtelen majmok vagyunk. Valahányszor ezt meg akartuk cáfolni mindig rossz vége lett. A majmok pedig mindenevõk.
A disznós példáról: Vegyünk például egy vadmalacot, ne nálunk, hanem mondjuk valahol ahol még természetesek a körülmények. Születésétõl kezdve olyan világban él, ahol nap mint nap harcolnia kell az élelemért és minden másért. A nap minden pillanatában ragadozók lesnek rá, akik az elsõ adandó alkalommal felfalják. Ha nem talál elég élelmet akkor legyengül, elkap valami betegséget és vagy megöli egy ragadozó vagy belepusztul. Kullancsok, férgek élõsködnek rajta/benne. Ha jön egy aszály, vagy egy zord tél akkor lehet, hogy éhenhal. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mennyivel jobb az ólban, hanem azt, hogy a "szabad élet" messze nem azt a zöldellõ mezõkön való önfeledt futkosást jelenti amit sokan elképzelnek. Ráadásul lassan ugyan, de biztosan születnek az állatjóléti törvények a háziállatok tartásáról is.
És ahogy odalent is leírtam: azért hogy te kenyeret ehess rengeteg szenvedõ, elvérzõ kisállat hal értelmetlen halált. Kisnyulak, egerek, madarak akik túl kicsik ahhoz hogy elmeneküljenek a kombájn elõl, vagy egyszerûen ijedtükben meglapulni próbálnak menekülés helyett. Fészkek amiket véletlenül feltúrnak a talajforgató gépek, vagy átmennek rajtuk traktorral. Egerek, pockok, patkányok akiket megmérgeznek a gabonatárolók környékén, hogy ne egyék meg a termést. És akkor még a permetezésrõl meg rovarirtásról nem is szóltam, azok sem csak elzavarják a kártevõket...
Informatika és tudomány
