Ha egy köbcenti talajban van 4 db, egyenként 0,5 mikron méretû élõlény, azokat igen nehéz észrevenni. Ha a mintát szétkenjük 0,5 mikron vastagra, akkor a területe 2 m2 lesz. Egy olyan mikroszkóp (nem fény), amely 0,5 mikronos tárgyat láthatóvá tesz, úgy, hogy annak a formáját is kellõ pontossággal megmutatja, igen kicsi területet tekint át egyszerre.
Ennek következtében a minta kiértékelése nagyon sok kutatónak nagyon hosszú ideig tartana. Itt a Földön. A Marsra pedig nem vittek elektromikroszkópot, de még nagyfelbontású fénymikroszkópot sem.
Az idegen mikrobák észlelésének egyetlen módja az élettevékenységük NYOMAINAK észlelése. Ehhez valamilyen élettevékenységre kell bírni õket, ami alapvetõ FELTÉTELEZÉSEKET jelent a biológiai mûködésükrõl. Ebben van némi lutri elem, ugyanis olyan élõlényekrõl kell feltételezni valamit, amelyek a tudomány eddigi ismeretein kívüli területen vannak.
Más módszer azonban NINCS. Ha az elsõ feltételezés nem jött be, attól a másosik még bejöhet. Ha az sem, akkor a harmadik. Ha majd emberek odamennek, és megfelelõ mûszereket visznek magukkal, akkor majd végig elektronmikroszkópozzák a minták százezreit. De még abban is van tévedési lehetõség, ugyanis a mikroszkóp a mintabeli elemek FORMÁJÁT tudja elénk tárni, amibõl még nem található ki elsõre, hogy az a gömbölyû csupán egy élettelen talaj-részecske, vagy egy élõlény "teteme". Vagy élõlény.