Én, bevallom, síkhülye vagyok a legtöbb tudományban, najó, Einsteinhez képest, de a józan ûrparaszti eszem mindig használom, és általában szokott mûködni. Azért vannak kivételek is ;-)
Nos, ez a bizonyos azt súgja nekem, hogy egy elem minél nehezebb, annál nagyobb a gravitációja, tehát azzal antigravitációs hajtómûvet nem lehetne gyártani. persze, ha esetleg meggörbíti maga körül a gravitációs mezõt, az más...
De õszintén, nem értem, hogy mért pont az UNUNPENTIUM, a 115. elem lenne az igazi, miért nem a 116. vagy a 121.?
Visszatérve wanek felvetésére, hogy gravitációs hullám márpedig nincs, mert akkor lennének kioltási pontok is. Na, ezen érdemes még elgondolkodni. Õ is jelzi, hogy ha mégis van, akkor nagyon kicsi a hullámhossza.
Most, wanek, õszintén: ha van két test, amely között nyilvánvaló, hogy létezik gravitációs vonzás, akkor ennek az erõnek mi a közvetítõ közege? Nyilván maga a tér, és e térnek a fodrozódásai a gravitációs hullámok. A nagy kérdés, hogy az elektromágneses hullámokhoz hasonlóan ennek a térnek vannak-e kvantumjai, mint elõbbieknél a fotonok? A gravitációs hullám (a tér) kvantumjai a gravitonok lennének, elméletben. Nos, ha az ununpentium képes helyileg perturbálni ezt a mezõt, akkor elvileg lehetnek furcsa tulajdonságai, és kecsegtethet némi antigravitációs reményekkel, de szerintem a gravitációs hullámok megzavarásához még a 115. elem sem elég, ahhoz korábban kell felkelni.