Húúú és akkor mivan? Én sem fogok lelkileg összeomlani, ha valaki tagadja a tatárjárást vagy az Edvard Benes féle deportálásokat. Mit kell ezeken megrökönyodni? Mindenki azt tagad, és akkor amikor akar, addig amíg másoknak nem árt. Na a kutyafáját annak a szólásszabadságnak, mi!?
Visszatérve a témára. A zsidóságnak az a titka, hogyha egy embercsoportot kollektíve utálnak, akkor az ösztönösen összetart, mintha egy védelmi mechanizmus lenne, és ha ehhez hozzájön a tehetség, akkor az egy nagyon ütõképes dolog lehet, sõt ha még pénz is van, akkor kapjuk Izraelt.
Néha úgy érzem, hogy nekünk, magyaroknak is elkéne már egy kis orbitális szívás, hogy végre észhez térjünk, és ne csak narancsban meg pirosban gondolkodjunk.