Ember, ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!
Mármint azzal a reménnyel, hogy racionálisan, logikusan képet lehet alkotni a Közel-Keletrõl.
Izráel.
A mai Izrael területe több tízezer évig átjáróház volt. A Kelet-Afrikában (a "Paradicsomban") kialakult Homo sapiens sapiens õseink ezen a keskeny földdarabon, amelyet mi Szentföldnek neveztünk el késõbb, rajzottak szét Európa és Ázsia felé, kiirtva menetközben a Neanderthali embert ("Káin és Ábel" harca).
Azok az emberek, akik a Közel-Keleten telepedtek le, nem voltak könnyû helyzetben, mert az ország az ókori nagyhatalmak: Egyiptom, Hatti, Sumér (Babilon), ileltve ezek utódainak és csatlós államainak ütközõzónájába esett. A háborúba induló hadseregek itt vonultak át, vagy még inkább, itt zajlottak le a csaták. A helyzet késõbb sem sokat változott, ugyanis a görögök majd rómaiak és a perzsák birodalma szintén itt ért össze, és itt viaskodott egymással a keresztény világ az iszlámmal.
Milyen karaktere alakul ki egy olyan népnek, amely ilyen huzatos helyen él? Hát, nem egy ideális az biztos. A túlélés ösztöne megszüli a gátlástalanságot, a kegyetlenséget, a fanatizmust, mások gyûlöletét, de az alkalmazkodás képességét, a kompromisszumok keresésének elfogadását is. A túlélés feltétele természetesen az erõs közösség kialakítása, ennek minden hátrányos, csakis ragadozó vagy élõsködõ biológiai közösségekre jellemzõ tulajdonságaival is.