Einstein azt a 95%-os kihasználatlanságot viccnek szánta. Egy autista humorérzékét nehéz a köznapi ember számára humornak értékelni. Ez a nyilvánvaló baromság pedig már mindehová eljutott, mert Einstein mondta, csak azért. Ez pont olyan, mint hogy egy híres (mea culpa, nem jut eszembe a neve, talá Platón volt) görög filozófus úgy tartotta, hogy a nemzés egymagvú, magva csak a férfinak van. Voltak akik vitatkoztak ezzel, de a tekintély-elv ezt is elsöpörte, míg végül azért tudományos módon kiderült, hogy a nõnek van petesejtje, vagyis kétmagvú a megtermékenyítés.
A szcientológusokat fölösleges védeni. Megvédik õk magukat ha szükségesnek tartják. A szcientológia nem vallás, ahogyan a Buddhizmus sem az. Életszemlélet, azaz egy életen át húzódó gondolati, eszmei rendszer, amin keresztül az ember megközelíti a környezetét és a problémáit. Nem több. A vallás rendelkezik ugyanezekkel a jellemzõkkel, csupán annyi a többlete, hogy bizonyos istenségeken keresztül vagy ahhoz közelítve próbálnak az élethez hozzáállni (vagy ami az elõtt vagy után van).
Bátor dolognak tartom a '18-as járványt okozó influenza törzset boncolgatni. Ha valakinek lenne oka fosnia, akkor azoknak mindenképp, akik ott dolgoznak. Másnak maximum 100-ad ennyi oka van. Valószínûleg pont ebbõl fakadóan a "nagyon óvatosan és figyelmesen bánnak vele" csak részben fedi a vírustörzzsel való bánásmódot. Mégis megteszik, egyrészt nyilván mert sikerre és elismerésre tartanak igényt, ahogyan mindenki más is a köznapi életében (ezt tehát senkinek nincs joga elsajnálni mástól), másrészt - és ez a nemesebb oldala - azért, hogy a vírustörzs részletes feltérképezésével hatékonyabb gyógymódokat alkothassanak a hasonló mechanizmussal mûködõ mostani és késõbbi (valószínûleg jóval hatékonyabb) vírusokkal szemben.
Lehet azzal parádézni, hogy az ember önzõ, és természetellenesen ragaszkodik a szaros életéhez, de ez egy baromság: ezt az erõs életösztönt a természet plántálta az emberbe ugyanis. Egyetlen dolog miatt nem félek attól, hogy az emberi faj a közeljövõben kipusztulna: a leleményességünk. Másodsorban pedig az alkalmazkodóképességünk. Pontosítva pedig a kettõ együtt adja azt a bizonyos nehezen letörhetõ túlélési készséget, ami az ember sajátja.