Nem tudom, hogy vagy te ezzel, de én még emlékszem olyan régi, ósdi hagyományokra, hogy a gazda becézte a tehenét, az õ szemétõl hízott a disznó, hogy a lelkes lovakról ne is beszéljek. Ennyire kivesztek volna belõlünk ezek az értékek?
Azok, akik az élelmiszeriparban dolgoznak, ennyire elaljasodtak volna?
Én a szakmámba próbálok lelket vinni, nem vagyok rablógazda, nem akarom az utolsó fillért is kisajtolni sem magamból, sem a környezetembõl. Mert gondolok a jövõre is.
Nem hiszem, hogyha azzal, hogy a TERMÉSZETES KÖRNYEZETÜKHÖZ INKÁBB KÖZELÁLLÓ farmokat teremtünk a szárnyasoknak, azzal eleve veszteségessé válna egy vállalkozás. Sõt, szerintem hosszú távon a cégnek is megérné, hisz a saját dolgozóinak sem mindegy, hogy milyen körülmények között végzik a napi munkájukat.
Nézd, nem véletlen, hogy épp Németország tudott a 19. és 20. században ipari nagyhatalommá válni. Nem jut eszembe a neve, de volt olyan gyáros, aki nemcsak a teljesítményt hajszolta, hanem a dolgozóinak lakást épített, rendes bért adott, mert tudta, hogy neki ez megtérül, és emellett a lelkiismerete is nyugodtabb.
No, mindegy, papolok én itt feleslegesen, mintha kínaiul beszélnék.
Ha ne adj Isten, szembetalálkozunk egy nálunknál fejlettebb civilizációval, akkor majd simán eltörölhet minket? Vagy, ne menjünk messze, ha Kína lesz a legtökösebb hatalom, amikor nyeljen le minket, európaiakat, szõröstül-bõröstül?