Én meg azt mondom Európában nem a gazdaság felpumpálásával voltak elfoglava az utóbbi 20 évben, hanem létrehoztak egy valóban mûködõképes államszövetséget (mûködõképes és nem tökéletes).
Monnyuk a politikai rendszere kb elérte a mûködõképessége határait. több országot már nem igen érdemes csatlakoztatni hozzá.
Viszont mind a fejlettebb mind a fejletlenebb országoknak perspektívát ad. Pl. a németek nagyon nyomulnak az unión belül, és azt lehet mondani érzik azt, hogy így elérhetk azt, amit 2 világháborúval sem érhettek volna el.
A franciák is egykövet fújnak velük. Az angolok meg jól beszopták az elszigeteltség-pártiságukkal, de még van mit keresniük az Unión belül.
A kis országoknak olyan felzárkózási, vagy versenyképesség megtartási programot tud az unió adni, amit egyedül sehogy nem tudnának összeszedni.
Az EU valóban felkészült a jövõre. Nem biztos, hogy kiállja a próbát de már szembenéz velük. Ugyan ez az USA vezetésérõl nem mondható el.
Vannak gondok az EU-n belül is, de összességében sokkal versenyképesebb mint az USA.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy érdemes-e a katonai erõt fejleszteni, és nem inkább a befolyásolás érdekérvényesítés más eszközeit keresni, ha a csúcsszuper USA haderõ egy kb Romániával egyenértékû országot (Irak) sem képes ellenõrzése alá vonni.
Nem gazdasági és társadalmi összeomlást láthatunk majd, ha látunk, hanem politikait. A társadalmi/gazdasági átrendezõdés nem kell hogy látványos dolgokat produkáljon. A politikai már annál inkább.
Informatika és tudomány
