A mai procik nagyjából ezt csinálják -- egy magon belül, ezt hívják superscalar architektúrának, amikor a különféle végrehajtó egységek között, sõt mindegyikbõl több egyforma között, szétosztja a proci a végrehajtandó utasításokat. (Amire közben figyelnie kell: csak azokat az utasításokat lehet párhuzamosan végrehajtani, amik nem függenek egy másik eredményétõl.) Szóval, akkor már egyszerûbb lenne az általad leírt "megoldásnál", ha még jobban megtöbbszöröznék a párhuzamosan mûködõ egységek számát, egy magon belül. De nem teszik, mert egy bizonyos szám fölött már nem éri meg, egy program-szálon belül, mert azok a fránya utasítások általában többé-kevésbé függenek egymástól. Keresztül-kasul, így fõleg több magra elosztani nem lenne túlzottan hatékony.