Én is foglalkozom fotózással és az egyik alapszabály, amit már a legelején megfogadtam, hogy nem magyarázom egyik képemet sem és nem kapnak tõlem címet... ezt azért teszem, mert az a véleményem, hogy egy képnek saját magáért kell beszélnie, nincsen szükség csak egy fotóra és egy nézõre... tágabb értelemben egy mûre és egy befogadóra... majd lerendezik egymás között a viszonyukat... éppen ezért önmagában az alkotás folyamata miatt elítélni magát a mûvet, szerintem dõreség.... szóval menjen el mindenki egy ilyen kiállításra, nézze meg a képeket aztán rájön, hogy szereti, avagy sem...
Egyébként ha valaki meghallgat ma egy Hendrix albumot, akkor azt tapasztalja, hogy minimum egy zsenirõl van szó, aki olyan számokat írt, amelyek eggyi idõ után is ugyanúgy hallgathatóak, élvezhetõek, még az átlag füleknek is. Persze ha a saját korának a zenéjéhez viszonyítjuk, akkor rögvest meglátszik, hogy valójában egy ufonauta volt...