"A reinkarnáció az ismétlõdõ születés és halál folyamata, amely során a lélek életrõl életre, egyik testbõl a másikba vándorol, egyszer emberi, másszor pedig állati vagy növényi létformát elfogadva. A reinkarnáció, illetve a lélekvándorlás filozófiája szerint a lélek örökkévaló, míg a fizikai test átmeneti. Ennek megfelelõen, amikor valaki meghal, csak durva fizikai teste hal meg, a lelke azonban a karmája szerint egy másik testet kap. Így a karma eredményeképpen az ember megszülethet akár egy gazdag kereskedõ családjában vagy éppen egy rovartársadalomban is. A Padma Purána szerint 8 400 000 életforma van az univerzumban, amelyek mindegyike a teremtés által jött létre. Evolúciós kialakulásukat nem fogadják el a hindu hagyományok. Úgy tartják, hogy itt az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek kerül egyre fejlettebb helyzetbe a különbözõ testeken keresztül, míg el nem éri az emberi életformát, ahol végre lehetõsége van az önmegvalósítás gyakorlására és a felszabadulásra."
Karma
"A karma az ok és hatás törvénye. A megfelelõ hindu szentírások elmondják, hogy bármit tegyen is az ember, az késõbb vissza fog hatni rá, s ha nem ebben az életében, akkor következõ születései valamelyikében. Az egyéni lélek idõtlen idõk óta cselekszik az anyagi világban, s élvezi vagy elszenvedi tetteinek visszahatásait. Tettei okozzák azt, hogy egyik anyagi testbõl a másikba vándorol. A jámbor és a bûnös tettek egyaránt a lélekvándorlás kerekéhez kötözik az embert, hiszen mindkettõnek megvan a visszahatása, amelyet itt, az anyagi világban kell elfogadnia. Lehet az akár kellemes visszahatás vagy esetleg valami szenvedés, mindkettõnek az az eredménye, hogy az élõlénynek újra meg kell születnie az anyagi világban, hogy élvezze vagy elszenvedje tetteinek gyümölcsét. Mindenki maga teremti meg saját karmáját, sorsát annak a vágyának köszönhetõen, hogy meghatározott módokon élvezni akarja ezt a világot. A szentírások szerint az élõlény egyedül saját maga felelõs a karmájáért. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Az élet célja az, hogy megszabaduljunk ettõl a karmától, s ezzel felszabaduljunk az ismétlõdõ születés és halál körforgásából (szamszára).
Az ember nem szabadulhat meg a karmától csupán azzal, hogy feladja a munkát és más tevékenységeket. Amíg cselekedetei nem válnak transzcendentálissá azáltal, hogy az Istenség Legfelsõbb Személyiségét szolgálja, még a tétlensége is anyagi eredményeket fog szülni. A Legfelsõbb szolgálatával az ember megtisztul elõzõ életeinek minden visszahatásától, s a vallásos élet elveinek elfogadásával már nem követ el karmikus tetteket. Az Isten-tudatban cselekvõ ember transzcendentális tevékenységeket végez. E tetteket olyan tevékenységeknek tekintik, amelyeknek nincs visszahatásuk."
Így már, akik majd késöbb ide benéznek, õk is tisztában lesznek a reinkarnációval.
Jó kérdés a topik alcíme. Én nem is tudom miben higyjek. Annyi minden hit van a világban, hogy lehetetlen kiválasztani a helyes útirányt. Ugye az arabok Allahban hisznek, meg abban, ha jól élték életüket, akkor a Paradicsomba kerülnek. A keresztények meg már Istenben hisznek és hiszik ,hogy van az ördög, a sátán; ki a pokolban várja azokat, akiknek az élete nem volt valami fényes.
Nos, a keresztényekre én kitérnék. Jártam (sajnos, nem sajnos; ne mtudom mennyire jó ez nekem) egy keresztény iskolába 7dik és 8-dik osztályban. Ilyen magán iskola féle volt kis létszámú osztályokkal: egy osztály állt 14 fõbõl általában. Volt minden reggel huhh... ööö... milyen óra is? Nem, nem hittannak nevezték, hanem nevelési órának. Az osztály átaludta mindig az egészet. Mikor oda kerültem, akkor én figyeltem, de aztán idõvel szartam az egészre. Legtöbbször rögtön elsõ óra volt ,szóval így félálomban még ez érthetõ, meg amúgy is. Hülyeség valamit erõltetni, ha valaki nem hisz benne. Már pedig állítom, hogy az osztály 99%-a nem hit benne. Csak egy-kettõ esetleg.
Tehát itt, ebben az iskolában (Anthioka, vagy mi... rémlik valakinek?) azt szajkózták, hogy térjünk meg Istenhez és kövessük parancsait, blabla. Aki pedig nem tér meg, de hisz Istenben, az is a pokolba kerül, csak nem lesz olyan nagy a szenvedés, amit el kell viselnie.
Hiszek abban, hogy van Isten, sátán, menyország, pokol, angyalok. Azonban ennyi, nem több, nekem ez elég. Nem tudom, hogy ott fent hogyan gondolják ezt, de én megelégszem ezzel.
Aztán vannak, akik arra esküsznek (vagy nem esküsznek, csak abban hisznek), hogy a halál után az örök alvás, pihenés következik és sötétség lesz. Érdekes elmélet nem tagadom, de hát... mi értelme lenne ennek mégis? Valahogy lennie kellett a világnak, valakinek kell irányítani a világot ,felügyelni. Na és az a sok csoda, ahol a keresztények meg nem keresztények Istenrõl számolnak be? Azért abban is van elég sok minden. Plusz eléggé abszurd gondolat szerintem, hogy halál után sötétség lesz és megpihen az ember. Ez valahogy nem jó nekem.
Aztán így a vallásokon átgaloppozva végre elérek a reinkarnációhoz is (tudom, hogy sok-sok vallás van még és én csak párat vettem terítékre, de hát sokkal nem vagyok tisztában és gondoltam picit boncolgatom ezt a témát, hogy ki mit szól errõl), amirõl a topik szól. Igen érdekes elmélet és vallás és ez az egyik legkézenfekvõbb számomra. A másik a keresztényeké, hogy van Isten, sátán, menyország, pokol stb-stb.
Reinkarnációról mit gondoljak? Jó lenne, ha lenne, hiszen, ha jól szûrtem le a dolgokat itt; akkor a lélek nem hal meg soha, csak a test. S ahogy éltük egyik életünket, aszerint kapunk új testet leegyszerûsítve. Ez lehet rossz is, jó is. Semmi kedvem nem lenne pl egy ásodpercet élni valamilyen rovarként, hogy bekapjon egy állat, mert elõzõ életemben esetleg rosszul éltem. Ahhoz már inkább, hogy tök gazdagként éljem le életem. Ezzel gondolom sokan vagytok így. Szóval ennek folyománya, hogy talán mégse lenne olyan jó ez a reinkarnáció, ám azonban az bomba biztos tény: hogy igazságos lenne, nem kivételezne senkivel. A többi vallás se, az igaz.
Úgyhogy én még nem tudom mit higyjek, ez a sok vallás jól meglutyul mindent. Mindenki azt harsogja, hogy az a helyes, amiben õ hisz, aztán az is lehet ,hogy egy teljesen más dolog lesz a helyes, vagy más fog történni halálunk után.
Ám számomra eddig a leghihetõbb és elfogadhatóbb a keresztények (Isten, sátán, menyország, pokol stb-stb) és reinkarnáció.