Örülhet, vigadhat Jákob szép virága, Mordecháj ég¬színkék palástját ha látja. Mindig is Te voltál mentsé¬gük, nemzedékeken át egyetlen reményük, hogy majd kimutatod: nem vallanak szégyent, akik benned bíznak, a nálad oltalmat keresõk nem pirulnak. Átok l lámánra, mert ki akart irtani, áldott legyen Mordecháj, a júdeai! Átok Zeresre, üldözõm nejére, áldás Eszterre, ki jött védelmemre, még Chárvonának is van ebben érdeme.