Nem érted az egészet :) Pont azért állítjuk fel a szuperszimmetrikus elméleteket, mert szimmetriasértést akarunk kihozni belõlük, a kettõ egyáltalán nem mond ellent egymásnak.
Például tapasztaljuk, hogy több függetlennek tûnõ erõhatás létezik. Szeretnénk õket egyetlen jelenségre visszavezetni, ezért feltesszük, hogy amit látunk, az valójában egy szimmetriasértés. Az egész a fázisátalakulások elméletébõl jött, ahol ugyancsak azt tapasztaljuk, hogy ugyanaz az anyag magas hõmérsékleten homogén, alacsonyabbakon pedig esetleg kétféle nagyon különbözõ állapotot vesz fel. Ez nem azért van így, mert az eredeti anyag lényegileg másmilyen lenne, hanem olyanok a kormányzó törvényei, hogy alacsonyabb energiaszinteken több különbözõ stabil formája van. Ilyenkor az anyag eredeti állapotának valamilyen szimmetriája megsérül, ezért hívják ezt szimmatriasértésnek. Pontosan ezt akarják ráhúzni a kölcsönhatások elméletére is, több-kevesebb sikerrel.
Az energiamegmaradás, mint azt már írtam, matematikai következménye egy szimmetriának. Egyszerûen abból következik, hogy van egy extra feltételed: rendszer(t) = rendszer (t + dt). Magyarán ha van egy matematikai modelled egy rendszerrõl, tehát fizikát csinálsz, és ez a rendszer az idõeltolásra szimmetrikus, az energia megmaradása levezethetõ. Csak akkor tudod megsérteni, ha megmutatod a valódi világról, hogy másképp viselkedik az idõ elteltével. Nem arról van szó, hogy pl. Big Bang, meg változhat a fénysebesség, mert az benne van az egyenletekben. Kellene lennie egy beépített, "isteni" órának, ami folyamatosan ketyeg, és befolyásolja a törvényeket, a t paraméter változásával. Pl. ha egy test mozgása v = v + ct alakû lenne, ahol t -t valami nullponttól kellene számolni, nos, akkor valóban nem maradna meg az energia. Ilyet egyelõre nem tapasztaltunk, de én szurkolok a parakutatóknak.