Vagy éppen alátámasztja, úgy értem a lokális világvégéket.
Tegyük fel a szupernova robbanás, illetve a hozzákapcsolódó gamma kitörés annak eredménye, hogy az energia sûrûség a vákuumot deformálja. Az egész elindítója nem annyira az energia sûrûség, mint inkább a sûrûség grádiens! Vagy is nem a sok energia egy heylen, hanem az energia eloszlásának egyenetlensége, ami egyfajta nagyléptékû párkeltéshez vezet.
Létrejön egyfajta gravitációs doménfal, amin a részecskék kilépnek az egyik és a másik oldalon is. Az egész folyamatot nem ezek az egyes reakciók jellemzik, hanem sokkal inkább a terület/térrész topológiája és geometriája, amit egyfajta szimmetriasértés jellemez.
A folyamat egészen addig tart, amíg egy új egyensúlyi állapotnem alakul ki.
Ha a lényeges paraméter az energia sûrûség grádiens, akkor nem kell nagy energia, elég rettentõ kevés is, csak rövid idõ alatt nagyon kis helyre kell koncentrálódnia, úgy hogy a környezetével se legyen egyensúlyban.
Pl mikor a részecskéket ütköztetik, vagy amikor valami tranzens folyamat játszódik le.