Ha az ember barátnõt szeretne akkor már legalább tegyen hozzá dolgokat. Nem lehet úgy megfõzni egy húslevest, hogy nem eresztjük a fazékba a vízet elsõdlegesen. Anélkül meg ehetetlen lenne...
És azért utólag rádöbbentem, hogy az egyedüllét minden szempontból jó, de mivel mi pl. hetente 1x találkozunk max ilyen olyan okok miatt így nem lógunk egymás nyakán és amikor találkozunk akkor mindig kellemes napot, programokat töltünk el. (Bár a barátnõm eléggé be van táblázva mostanság) Ezzel annyi akartam mondani, hogy igazságszerint nem sokat tesz hozzá az ember életéhez legalább is én ugyanúgy egyedül érzem magam és olyan, mintha nem is lenne barátnõm. Nekem csak pillanatnyi hangulat javító (nem szextárgy nem félreérteni). Egyszerûen ilyen a természetem és beigazolódott az is, hogy teljesen mind1 ki van melletted akkor is egyedül fogod érezni magad, mert ez az ember természet. Az ember belül magányos és önzõ teremtmény. Nálam ez a mai konzekvenció