Ez is változó egyénenként, ez a szép, hogy sokfélék vagyunk és nem egy kell mindenkinek. Én alapjáraton magányos vagyok, de igazából nem érzem magam annak, mert amikor lehetõségem adódik feltöltõdni, akkor annak megtalálom a módját és abból fõzök, amim van. Meg nem feltétlen jó az se, ha van valakid, függõen attól, hogy milyen személyiségek vagytok, mert valakinek pont zavaró, ha a másik nyakán van, vagy együtt vagytok és közben nem vagytok egy szinten. Az meg marhaság, hogy csak legyen, csakból valakivel párban lenni és közben nem tesztek hozzá egymás életéhez, az elég degradáló. Viszont ha pont kiegészítõ személyiségek vagytok egymás számára, akkor meg fokozó hatást vált ki. Ezért nem szeretem a messzirõl jöttem és beléd estem sztorikat, mert a realitásokkal dacol és ha nem megvalósítható, az a elszenvedõ fél számára rossz érzés.