Egy adott eszme után elérkezõ következõ eszme az elõzõ eszme tökéletesen ellentéte. Az ezt követõ eszme e kettõ aranyközépúta, és az ezt követõ eszme ennek teljes ellentétje, ergo az elsõ eszme.
Magyarán:
A világ egy végtelen körforgás...
Verdikt:
Örüljetek csak a demokráciának skacok. Élvezzétek amíg lehet.
A kérdésedre a válasz: Igen, szükség van rá, amíg nem jön el a tökéletes eszme, amely elérhetetlen. Az adott eszme kitalálói mindig egy fenköltebb cél érdekében alkották meg eszmélyüket, amelyet a nép érdekében hoztak. Azonban nem vizsgálták át eléggé ok-okozatilag az eszmélyüket a létrehozóik, mert mindig ott volt a fekete bárány minden eszmében: az egy ember kezébe összpontosított nagy hatalom. Ezért a történelem folyamán nem egyszer láthattunk példát arra, hogy az alapból jó elgondolásnak tûnõ eszme félresiklott: görög demokrácia, római birodalom, szocializmos. (Jó, mondjuk ez az utolsó alapból is rossz volt. Marx és Engels két öreg városi proli volt, akik jódolgukban már nem tudták, hogy mit kezdjenek a nyugdíjukkal, ezért levélbe foglalták az eszmélyüket, amellyel szétcseszték a fél világot. Még szerencse, hogy a természet egy idõ után helyrehozza az emberek hibáit.)