A Vatikán olyan írások birtokában van amik több ezer éve íródtak és tartalmaznak régebbi civilizációkból származó fejlett technológiákról szóló leírásokat.
Vannak pl. olyan õsi indiai írások, amik fejlett repülõ jármûvek közötti csatákat ír le, ahol az egyik repülõ kilõtt egy rakétaszerû nyilat a másik repülõre, ami láthatatlanná vált, de a "nyíl" magtalálta a másikat a hangja után.
Leírja hogyan kell repülõ jármûveket építeni, sõt hogyan kell csillaghajót építeni. Vannak leírások olyan bombák kilõvésérõl, ami egy egész várost pusztított el egyetlen robbanással, a túlélõknek leestek a körmeik és kihullott a hajuk stb. Nem ismerõs ez valahonnan?
Ásatásokon találtak olyan több ezer évvel ezelõtti réteget, ahol a téglafalak meg voltak üvegesedve egy erõs hõhatás miatt és annak a rétegnek meg a csontvázaknak rendkívül magas volt a radioaktív sugárzása.
És mielõtt azt gondolnád, hogy én minden mesét elhiszek, akkor gyõzõdjél meg te magadis ezekrõl. Ezek az infók fönt vannak a neten, képekkel illusztrálva, bárki ellenõrizheti ha érdekelt a témában.
Én szeretek utánajárni a dolgoknak és nagyon sok érdekes dolgot találtam, amik nem költemények.
Pl. a nácik már a háború vége elõtt volt elektromágneses meghajtású csészealjuk, amihez az energiát a bennük elhelyezett több száz lóerõs robbanómotorokkal termelt áram szolgáltatta. Ezek voltak az úgynevezett Foo Fighterek.
Fénylettek a levegõben és összezavarták a szövetségesek rádióit, és elképesztõ sebességgel repültek. Bombákat nem lehetett róluk ledobni, mert a jármûvet egy erõs elektromágneses erõtér vette körül.
Tübbféle hajt építettek, a Hanebau I volt a legkisebb, késõbb építettek nagyobbakat is, a Hanebau II-t és III-at. Ez utóbbi már kb 30m átmérõjû volt és 3-szoros hõpajzsa volt a levegõvel való súrlódási hõ elvezetésére.
Ehhez hasonlóval, csak egy tízemeletesre épített hajóval jutottak el a Marsra is. De visszajönni már nem tudtak, mert leszálláskor a hajó súlyosan megsérült, de a hajó több száz fõs legénysége túlélte. Már elindulás elõtt tudták, hogy nem lesz visszaút, ezért önkéntesekbõl állt a legénység. Azt a hajót hidrogéntüzelésû motorok látták el energiával. Csak elinduláskor mûködtették a motorokat amíg pályára álltak, ezért nekik kb 10 hónapig tartott az út. Leszálláskor mûködtették újra a meghajtást de a hajójuk túl gyorsan ért talajt. A hajó a méretei miatt megvédte a rajta utazókat, de javíthatatlanul megsérült. Rádión felvették a kapcsolatot a földi bázissal.
Néhány évre rá a Vatikán is indított egy hajót, õk egész úton mûködtették a meghajtást, ezért nagyon hamar odaértek és vissza is tudtak térni.
1962-ben közösen hajtottak végre emberes felderítõ akciót az Amcsik az Oroszokkal a Marson:
A gravitációs csészealjtechnológia meg nem sci-fi hanem létezõ és igencsak használatos módszer bizonyos korm. szervek részérõl, ami most szupertitkos technológia, mint volt anno a lopakodó gép.
Az ûrrepülõ meg az ûrrakéták csak egy nagyon költséges színház a polgárok megtévesztésére. A hivatalos Marskutatás az élet nyomai után meg egy hatalmas blöff, amit az átlagemberek bevesznek.
De aki kicsit kutat a témában az rájön, hogy mi folyik itt.