Csak azért reagálok ilyen sok idõ múlva, mert megpróbáltam utánanézni a dolognak. De most látom, hogy te is, és echo is félreértettétek:
A szabad akarat nem döntési szabadságot jelent. Ez nem egy jogi kategória, hanem egy vallási. Nem arról van szó, hogy szabadon kifejezhetjük az akaratunkat, mert nem nyomnak el, hanem azt, hogy egyáltalán létezik ilyen szabadság. Tehát, hogy nem Isten(ek)/Természet döntötte el a sorsunkat elõre, hanem mi irányítjuk az életünket.
Konkrét példa:
antik görög vallás: a párkák fonják a sorsunk fonalát. Ha elvágják, akkor véget ér az életünk. Ha összekötik valaki máséval, akkor vele élünk, ha szétválasztják, akkor különválunk. A lényeg az, hogy nincs döntésünk a sorsunkról. Ezért nincs például pokol és menyország a görögöknél. Mert nincs értelme. Már eldõlt elõre a sorsunk, nem rajtunk múlik, hogy mi lesz belõlünk.
kereszténység: mi irányítjuk az életünket, és döntéseket hozunk. Például tehetünk Isten akaratával ellentétes dolgokat is. Isten, illetve egy õrangyal figyelemmel kiséri az életünket, de nem írányítja. Ezért tehetünk jó dolgokat, ezért a mennybe jutunk, és tehetünk rosszakat is, ezért a pokolba.
A keresztény felfogást késõbb átvette a felvilágosodás kora is, az egyes irányzatok között durván az a különbség, hogy mennyi szerepet adnak Istennek (van hogy semmilyet, pl. ateizmus).
A fenti egyébként középiskolai/gimnáziumi irodalomórák kötelezõ anyaga (nekem is utána kellett néznem, irodalomórán régen voltam :)