És még nem is volt szó arról, hogy ez a társadalmi rend sem fog fennálni örökké, min ahogy eddig egyik sem. Hiába képzelik azt egyesek, hogy véget ért a történelem, most méginkább zajlik, mint bármikor korábban. A háborúk pedig rombolják a tudást. Az az információ, ami csak tárgyi formában (írott, vagy digitális) van meg, el fog veszni. Csak az marad meg, amirõl az embereknek van fogalma, ami már közkincs.
Az hogy a Föld a Nap körül kering, meg hogy atomokból áll az anyag, talán már közismert, de szerintem a kvantummechanika eredményei veszélyben vannak. Pedig olyan fontos filozófiai kérdésekre kaptunk már belõle választ, mint a szabad akarat, vagy elõre elrendelt sors (kiderült, hogy van szabad akarat, és valódi véletlenszerûség). És a számítástechnikai ipar is erre épül.
Ha összeomlana a civilizáció, képesek lennénk megint számítógépeket készíteni? Ki tudja, hogy mûködnek a félvezetõk? Nem az infotech órákon hallott humbugról beszélek, hanem, van valaki, aki képes perturbációszámítással meghatározni, mondjuk a szennyezett szilíciumban a tiltott sávokat? Hogy mekkora valószínûséggel ugranak át rajtuk az elektronok? És mindezt természetesen papíron, elektromos árammal mûködõ berendezések nélkül. Félek, hogy nem sok ilyen ember van ezen a bolygón.