Nem kellene semmit sem parancsolni. A mûanyagoknak több mint a felét újra lehet(ne) hasznosítani, csak nem éri meg a cégeknek. Az újonan elõállított csomagolóanyagokra környezetvédelmi adót kellene kivetni, az újrahasznosított anyagokból készültre pedig ezen adóból lehetne támogatást adni. Elõbb-utóbb jóformán csak újrahasznosított csomagolóanyagokat tudnának beszerezn a gyártó cégek. Persze nem lenne 100%-os az újrafelhasználási arány, de a szemét termelése jelentõsen csökkenne.
Más kérdés a szelekítív hulladékgyûjtés kérdése, de azt a szemetet amit a jelenlegi társadalom termel, gazdaságosan fel lehetne dolgozni, szinte 99% hatékonysággal, pláne ha megérné a cégeknek. Legyen szó akár a mûanyagokról, akár építési hulladékról, akár elektronikus és háztartási eszközökrõl, stb.
Ez alól kivételt jelentenek a növényvédõszerek, gyógyszerek, tisztítószerek. Jelenleg ezen utóbbi csoport tagjai szinte nagyobb veszélyt jelentenek a környezetre és a társadalomra, mint a co2 kibocsátás vagy a szemét. Ha egyesével megvizsgáljuk ezen kemikáliák csoportjait és az álltaluk bejárt utakat, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a 90%-uk a taljba, folyókba, ivóvízhálózatba, stb kerül.
A nyugatot meg nem kellene megfogni, viszont majmolni sem kellene a hülyeségeiket, pláne nem megengedni hogy idekerüljön tõlük a sok szemét, méreg, lejárt szavatosságú élelmiszer, stb. Ezek ellen kellene fellépnie a kedves államnak (pártfüggetlenül) és lazítani a szabadpiacot megfojtó adó- és jogszabályok gyûjteményén.