Az ebengubanizmus felbukkant a neten, elsõ követõje JAG1. A költõ a ”reggelnyócra” szóval a születésére utal, de nem tudja igazán hogy miért (”de minek, azt kérdem” – költõi kérdés).
Az élet számára túl egyszerû, minden akadályt könnyen vesz. Ez az optimista szemlélet, de a következõ sorban megfigyelhetõ az ellentét (”az ember így mit remél?”), ez már inkább pesszimista világszemlélet. Összességében az elsõ versszak egy nagyszerû ellentétre épít.
A második versszakban azt írja a költõ, h. csörög a telefon. Ezt sokféleképpen értelmezhetjük, de a telefon a postagalamb modern jelképe, tehát a népiességre utal. Õ felveszi a telefont és beleszól, tehát a népiesség, a folklór ellen felszólal (ez az ebengubanisták egyik fõ ellensége, idézem Kis elemzését: ”a Népköltészet már idejét múlt, nem érdekel senkit, csak akadály, melyet a maradiak húznak maguk köré, és egyben a költõk köré is”).
Azt mondja hogy ez rossz, mert félrevezet és megtéveszt minket. Végül a kollégája (aki magától értetõdõen népmûvész, esetleg sztepptáncos) iránt ellenszenvére utal.
Informatika és tudomány
