Régebben én is szerettem volna egy madárpókot. Nekem ez a fajta tetszett. Csak a családom nem nagyon repdesett az 5letemtõl. :)
Én egyébként úgy vagyok vele, hogy az ember attól fél leginkább amit nem ismer. Ha jól tudom szoktak anachrophobiásokat pókokkal kezelni, mint egy sokk terápia. Azt nem tudom mennyire hatékony. :D
És, hogy egy picit még bele szóljak a veszélyes/undorító/jajj mi lesz ha kimászik eszme futtatáshoz (bár annyira azért nem tartozik hozzá). Szóval a múltkor buszozás közben (1-es széken ültem) arra lettem figyelmes, hogy egy hatalmas (nem tudom pontosan a típusát meghatározni) lódarázs repked mellettem. Szegény az ablakon keresztül szeretett volna kirepülni. Az a jó szõrös fekete-sötét sárga színû fajta volt, kb. 2-2,5-3 cm lehetett. Szóval úgy voltam vele, hogy én nem fogok beszarni tõle, csak azért sem ûlök el. Aztán 1xcsak nem láttam merre jár (azért figyeltem merre van :DD) és azon kaptam, hogy a hüvelyk ujjamon mászkál. Hát mit mondjak, annyira nem örültem neki, de még mindíg úgyvoltam vele, hogy nem ijedek meg, úgyhogy fogtam és egy erõss fújással lefújtam az ujjamról. Egy kis idõ múltán megintcsak eltünt a látókörömbõl, ezt követõen a vállamon tatlálkoztam össze vele. Hát onnan már nem tudtam lefújni. :D Úgyhogy óvatosan levettem a pulcsit, majd beletekertem. Szóval szerencsésnek érezheti magát (meg én is :P) mert miután leszálltam a buszról szabadon engedtem (bár kellett neki egy kis segítség mert a pulcsim annyira megtettszett neki, hogy nem akart róla leszállni, úgyhogy egy botocska segítségével letessékeltem róla.
Huhh, ez egy picit hosszúra sikeredett, sry érte. Tulajdonképpen csak azt akartam szemléltetni ezzel, hogy ha nem piszkálunk valamit, nem lépünk fel támadólag, még a veszélyesnek vélt rovarok/pókok sem lépnek fel támadólag.