Sokkal lightabb, mint az 1. rész volt, egyáltalán nem olyan beteges, a vége meg már-már lírikus. Kicsit csalódtam, marhára elmentek a lõfegyverek irányába és az ember meg lusta állat lévén, ha választhat a 4 enemy sarlóval, vagy a 4 enemey géppuskával verziók között, akkor gyarló módon a könnyebbiket választja.
Emiatt a játék 60%-a nem több egy könnyed TPS céllövöldénél, lopakodós taktikai érzék sem sok kell hozzá... sokkal keményebb volt ezen a téren az elsõ rész.
Érdekesség, hogy a God of War 2 alatt rezzenéstelenül mûködõ Ps2-öm, 1x belefagyott csontra egy egyszerû kameraforgatásba.
A grafika ilyen Gow meg Onimusha 4-ek árnyékában, erõs közepes. Tudjuk jól, hogy több craft van a PS2-ben, kár, hogy nem aknázták ki.
Az irányítás megint csak nem gyõzött meg. Amikor a hangszórókat kellett lövöldözni, párszor ezer év volt mire a célkeresztet odakormányoztam, rendszerint halál lett a vége. Nagyon sokszor rontottam el a kivégzést is, mert hiába fogtam be az ellent, normál ütés lett belõle, nem kivégzés.
A kivégzések látványosak, de elég gyorsan megunja õket az ember, a játék fele után már átnyomogattam start-al.
A hangok is mintha jobban sikerültek volna az 1. részben, bár azért az enviroment sounds itt sem rosszak, zene az felejtõs, már ahol van.
A játék erõssége, most a történet lett. Egész korrekt sztorit sikerült összevarázsolni a Rockstarnak. Sajna a Crypt pálya nyomába sem ért a Piggy féle sokkoló hentelésnek, így a végjáték sem lett valami katartikus.
Egyszer érdemes letolni, de aki még csak kacérkodik a végigvitel gondolatával az tényleg fontolja meg újra, mert ez egy light Manhunt méregfog nélkül, pedig a cenzúrázatlan verzióval toltam, jó 30%-tól! Nálam egy 75%-ot talán ér a mutatvány, de csak mert Rockstar...