Alkoholkinyerésre alapvetõen minden cukor- és keményítõtartalmú gyümölcs, gyökér, gabonaféleség és valamennyi alkoholtartalmú folyadék felhasználható.
Az alkohol-kihozatal a gyümölcstermések cukortartalmának függvénye, a minõség azonban a gyümölcs érettségi fokától függ!
Ezért különösen fontos, hogy a párlatkészítésre szánt gyümölcs:
-magas cukortartalmú
-fogyasztásra érett
-aromás
-egészséges
-idegen anyagtól (föld, fû,levél, ág-,szármaradvány) mentes legyen
Nem alkalmas párlatkészítésre és hibás felfogásra vall, ha valaki:
-kis értékû
-hibás, rothadó gyümölcsbõl kíván párlatot készíteni, ugyanis
mind a párlat mennyisége, mind annak minõsége elégtelen lesz ! Penészes, rothadt gyümölcsbõl készült pálinka dohos szagú és ízû lesz, mely hiba már késõbb sem javítható!
A túlérett gyümölcs sem felel meg párlatkészítésre, mert íz és illatanyaga hamar elvész, kivételt a Vilmos körte,sárgabarack és a házi szilva képez.
Alma:
A szedési és fogyasztási érettség ennél a gyümölcsnél áll(hat) a legtávolabb egymástól. Fogyasztásra érett gyümölcsöt cefrézzünk. Tapasztalat: a nyári érésû almákból finomabb párlat készíthetõ. Cefréje „összeesik”, magas pektin tartalma miatt, sok lehet benne a „kozmaolaj”!metilalkohol
Körte:
u.a. mint az alma esetén, de savtartalma csekélyebb, melyet cefrézéskor pótolni kell!
Birs (alma,körte):
nics körte csak körte formáju alma
Nagyon kemény , feltárása nehéz: fõzés vagy pektinbontó a darálás után
Cseresznye:
a késõbbi érésûekbõl (június második felétõl) kiváló párlat készíthetõ! Alacsony savtartalmát a cefrézéskor pótolni kell! Ha meggyel együtt cefrézzük ilyen gond nincs!
Meggy:
önállóan is kiváló párlatot ad ( magas cukor és savtartalom)!
Kajszi- és õszibarack:
alacsony savtartalmuk és illékony aromáik miatt fokozottan kell ügyelni a cefrézésükre,+ magjukat el kell távolítani, magas amigdalin tartalma miatt! Erjedés után le kell fõzni!!
Öszibarack:
nagyon könnyü aromák, pálinkában kevésbé érvényesûl, alcsony alkoholtartalom jellemzi.
Szilva:
apró szemû, õsszel érõ változata (Besztercei), kissé túlérett állapotban kiváló párlatot ad!
Málna:
nagyon „érzékeny” gyümölcs, aromái illékonyak, cukortartalma gyorsan csökken, a gyümölcs penészedésre hajlamos! Cefrézése, lefõzése nagy odafigyelést és gyakorlatot igényel!
A bogyósokat általában jellegtelen szeszben áztatják és utána fõzik. Kitûnõ aromát adnak.
Szõlõ:
a fürtöket bogyózni, zúzni kell!
Szõlõbor:
magas alkoholtartalma (9-12%) miatt lepárlásra igen alkalmas. Tapasztalat: 6-7 liter borból 100 l-bõl nyerünk 20 liter pálinkát. Fehér, savas, „könnyû” borokból jobb pálinka fõzhetõ, mint a színes vagy fajtajelleges, édes borokból!
Ha (íz,illat)hibás bort párolunk le à a borhiba a párlatban is megjelenhet ( ecetes bor) ecetes borok mészszódás kezelés után jó alapanygok.
Seprõ:
csak frissen szabad lefõzni, míg az élesztõ nem kezd el rothadni. Mivel könnyen „felhabzik” ezért óvatosan kell fõzni. A párlatot 50° alá soha ne hígítsuk, mert opálos lesz![ kénessav+karbonátok és kozmaolaj]
Törköly:
könnyen, gyorsan romló alapanyag! Szakszerû cefrézésre és lepárlásra gondot kell fordítani!