A galaxisok forgását a newtoni gravitációelmélet képletével szokták kiszámolni (középiskolában mindenki tanult/tanul/tanulni fog róla). Mégpedig azért, mert a csillagok lassan mozognak a fénysebességhez képest, ezért azt gondolják a legtöbben, hogy a 350 éves képlet elég, mint pl a Naprendszerben a NASA is newtonnal számolja a pályákat, és ott jó is, az eredmények alig térnek el Einstein képletével számoltaktól.
Azt viszont elfelejtik, hogy a Naprendszerrel ellentétben a galaxis tömege nagyrészt nem a középponti égitestben van, hanem el van osztva a csillagok között, egymás gravitációs terében keringenek. Ebben az esetben egy ronda nagy nemlineáris differenciálegyenletet kapunk, Newton és Einstein esetében is, és az eredmények nagy mértékben eltérnek egymástól.
- Ha newtoni képlettel számolunk, akkor nem elég a galaxisok látható tömege, és fel kell tételezni olyan sötét anyagot, amit távcsövekkel, rádiótávcsövekkel nem lehet észlelni.
- Ha einsteini képlettel számolunk, akkor a számolással kapott tömeg megegyezik a látható tömeggel, és a sötét anyagot el lehet nyugodtan felejteni.
Tekintettel arra, hogy rendszeresen Einsteinnek van igaza, én inkább a bajuszos bácsira szavazok, és nem a hosszú hajú hippire, neki különben is alma esett a fejére, azóta nem volt beszámítható :) Tehát, Einstein papa ismét leszámolt egy mítosszal. Elõbb a XIX. század éterével, most pedig a XX. század sötét anyagával.
Ami a sötét energiát illeti, nagyon éterszaga van neki is... ;)
Aki rá akar keresni a neten, galaxisok forgásgörbéjére keressen, galactic rotation curves, angolszászul értõk elõnyben :)