Szerintem is itt kell keresni a dolgok gyökerét. Amerika a XX. szd-ot elszigetletségben, minimális katonai hatalommal kezdete. Aztán végigharcolta az egész évszázadot. Az elsõ világháború lehetõvé tette, hogy a modern fegyverekkel elkövetett erõszakot heroizálják. A polgárháború véressége még azt váltotta ki inkább, hogy soha többet nem kérnek az iparosított gyilkolásból.
Aztán ezzel ellentétben, talán pont az I. VH társadalmi hatásai miatt a 20-as 30-as években felemelkedett szervezes bûnözést, már akkor is valami perverz romantikával ruházták fel és nem úgy élték meg mint a legnagyobb csapást ami az országgal történhet, nem a rothadás elsõ jelét látták benne, mint ahogy azóta sem.
A II. VH, Korea, Vietnám, Grenada, stb, rengeteg olyan embert szabadított a társadalomra, akik közeli kapcsolatba kerültek a fegyverekkel, a halállal és a háborús élményeik következtében meggyengült az erkölcsi érzékük.
A srác túl érzékeny volt, nem tudta feldolgozni a kultúrális sokkot, egyfajta tükörré vált, minden rosszat magába szívott és aztán ki is adott magából, sajnos egy bizonyos szempontból, minden szava igaz!