Ebben sajnos igazad van...én még mindig a múlt rabja vagyok, de nem csoda amennyi mindent átéltem pláne az elmúlt 1 év alatt
Az a kemény, hogy már legyintek az egészre nem érdekel, ha anyámék üvöltöznek az sem, ha a tesóm élõsködik rajtunk semmi sem. Mondjuk eddig se, de most méginkább durva szinteken mozgok, durván tele a fejem mindennel;)