Szabad ember csak az lehet, aki egy lakatlan szigeten egyedül, elszigetelten él...Abban a pillanatban az ember önellátó és egyben "szabad is" azt tehet, amit akar a túlélése érdekében. Na jó a sziget rabja, de abban az esetben, ha nem akar elmenni, mert tegyük fel önszántából vonult el egy efféle helyre és nem kényszerbõl (azaz nem lezuhant le egy repülõvel, vagy hajótörést nem szenvedett) ebben az esetben lehetne errõl beszélni.
Hatalmas nagy lelki békének és megnyugvásnak ugyanakkor pedig a társadalomtól el kell ahhoz szigetelõdni, magas szinten megismerni önmagunkat ahhoz, hogy teljesen szabad akaratunk lehessen. Csak is az lehet végeredményben szabad, aki mindenféle politikai és társadalmi eszmétõl távol van és senkivel nem kommunikál.