Nem a fõ cél az volt, hogy elmozduljak egy állandó pozícióból. Nyitva hagytam egy lehetõséget, amivel úgy voltam vagy bejön vagy nem mindegy mindegy alapon. Ennek ellenére jól éreztem magam és megérte kimenni a saját szabad akaratomból. Tehát a szabad akaratom nem a gatyámban maradt, hanem a fejemben...Nem volt elsõdleges priorítás amirõl beszélsz. Most mindjárt az jön ill. már jött is mekkora idióta vagyok amiért kihagytam egy ilyen lehetõséget, tehát akkor oda is el fogunk jutni, hogy, aki valóban ok és nélkül próbál cselekedni az egy ostoba, életképtelen ember...