Nincs rendes vagy normális lány. De fiú sincs, szóval egyáltalán ember nincs. Aki rendes vagy normális lenne. Mindnyájan rendetlenek, nem-normálisak, defektesek és gyarlók vagyunk. Vagyis emberek. Ezzel kell talán [újra]kalkulálni, s ebbõl kell talán helyesen kiindulni.
Szeretettel, türelemmel, kitartással, kedvezõ elõ- és megítéléssel lehet talán építkezni.
Valamiféle [kiokoskodott, idealizált] rendességhez, normálissághoz való ragaszkodással az ember egyedül marad, megkeseredik, kiüresedik.
Persze a saját jellemünket érdemes lehet finoman valami nagy és kívánatos idea felé irányozni.
De ne úgy, hogy ez az embertársainktól való elszakadáshoz vezessen.