a kommunikációban talán igazad van.. én sem szeretem a meg nem beszélt dolgokat.. megpróbálom majd normálisan tálalni :)
ésszel tudom hogy szabadnak kell hagynom, sõt.. szeretném ha ezt érezné velem/mellettem és így akarna velem maradni, de félek hogy a paráim miatt majd rosszul reagálok le dolgokat, helyzeteket és ezzel pont az ellenkezõjét érem el..
a "meg kell tanulnod nem magadhoz láncolni" amit szeretnék végre lazán a magamévá tenni, de egyenlõre belsõ õrlõdésekkel tudom ezt "mímelni"..
ha másokkal lesz szeretném õszintén mondani hogy "érezd jól magad", de egyelõre ezt (bár nekem is rossz) nem érzem belül õszintén..
igyekszem pozitív gondolatokkal elterelni a negatívakat, de folyton be-be kúsznak a korábbi rossz élményeim, tapasztalataim a képbe :/
amúgy a "mennyit érsz neki" dolog igaz.. általában elfelejtem hogy az éremnek két oldala van, és csak azt érzem hogy nekem kell "bizonyítani" :)