Az iszlám világában a Koránban van egy ilyen passzus:
"Aki féli Allahot, annak õ kiutat talál, és onnan gondoskodik róla, ahonnan nem is számít rá." (65:2)
Nekem ez sokat segített.
Vannak szorult helyzetek. Amikbõl nem látunk épkézláb kiutat. És azok a kiutak amiket mégis hirtelenjében látunk elég barbárak, drasztikusak, diszharmonikusak, szûklátókörûek. Ilyenkor a kiutat, a helyzet megoldását érdemes Allahra bízni. Vagyis érdemes éppen semmit sem tenni, semmit sem lépni, érdemes inkább kivárni, hagyni, hogy az események inkább tovább láncolódjanak.
Nem kell ehhez hinni Allahban.
Elég azt tudni, hogy nem vagyunk mindent tudó, mindent átlátó, mindenrõl helyes képet alkotó elmék (nem vagyunk Laplace démonok). Olykor rosszul látunk, vakok vagyunk, rosszul feltételezünk, vélekedünk, értékelünk ki dolgokat. És idõvel kivilágosodhatnak olyan dolgok, amik korábban végletesen borúsnak mutatkoztak.
Dolgok amiket végérvényesen eltolhatunk a ború-indukálta hirtelen és ostoba cselekedettel.