igaz az a mondás, hogy az idõ minden sebet begyógyít. el nem felejted, de már nem fog fájni. lassú folyamat (legalább is nálam). addig pedig elmesélem mi az ami bánt a legjobb bnõmnek, haveromnak. kapok visszajelzést nõi és ffi látásmódból is, összerakhatom magamnak ahogy akarom. aztán pedig, ott vannak a mindennapok, a megszokott teendõk. lefoglalom magam, nem jut idõm a 'semmin' agyalni. pont elég amikor lefekszem már. ha nagyon bánt valami, amit muszáj lesz túllépni, akkor lekötöm a szabad perceimet mindennel, amivel lehet. olyankor nem bírok megmaradni egyedül. közös progikra megyek. nekem ez a legjobb, ami bevált. másnak biztos más.