"Többnyire a "medium" fokozat is megerôltetônek bizonyul. Nem szeressük a gondokat, a kihívásokat. újabban már el sem lehet rontani a dolgokat, akármit akárhogyan csinálsz, úgy is teljesen jól fogsz kijönni a végén."
Na igen, ezt én is észrevettem, fõleg RTS-eknél, például C&C3. Remek irányvonal, mit ne mondjak :( (ott van pl. a Civ4, állati jól eltalált a nehézségi skálázás, a 10 éves unokatesó ugyanúgy megtalálhatja a hozzá illõt, mint a barátnõ, meg a melóból fáradtan hazajövõ ember, vagy a csontstratéga...)
"Nehogy már odáig jutottunk, hogy olyan kis százalékban léteznek, hogy üzletileg egyáltalán nem éri meg velük foglalkozni."
Márpedig ez a helyzet. Minden stílusnak, típusnak van egy saját életpályája (ahogyan ez filmre, zenére, öltözködésre, mindenre igaz). A PC-nél viszont még az is baj, hogy vannak játékstílusok, amik nem (vagy csak erõltetett módon) tudják kihasználni a legújabb technikai vívmányokat (pl. grafikus kalandjátékoknál nem nagy elõny a DX10, azok már '95-ben is fotorealisztikusak voltak:)).
Üzletileg meg tényleg nem éri meg. Gondold csak meg: ha a játék különleges és nehéz, kihívásokkal teli, akkor csak a célközönsége fog játszani vele, ergo kis szubkulturális réteg lesz. Mivel kicsi a piac, a kiadó nem szán annyi lóvét rá, nem lesz bugtalanítva, magyarán értelmes ember meg nem veszi (mint mondjuk az NWN2, ami - valljuk be - a kezdetekben nemes egyszerûséggel játszhatatlan volt), hanem letölti, és vár a patch-ekre. Szóval pénzt nem hoz eleget, viszont a cég ázsióját csökkenti...
Ez van. Deus Ex 3, NWN3, KotOR3, vagy éppen egy jó X4 helyett lesz nekünk Crysisünk... :(