Szerintem a WoW-al töltött idõ nincs elcseszve -nem jobban, mint más, hasonló jellegû kikapcsolódás-, normális keretek között. Mondjuk az is tény, hogy eme bájos kis történet szereplõi valószínûleg nem az említett normális keretek között mozogtak.
Az alább található focilabdás példát hadd igazítsam ki, mert látom, nem vagyunk teljesen képben. Ha szándékosan kiszúrják a labdádat, bezony lekeversz neki két pofont. De itt nem ez történt. Itt az történt, hogy mondjuk hatszor lenyúlták elõle a labdát, és gólt rúgtak vele, õ meg csak pislogott bambán. Akik eztán a szórakozásrontó játékos labdáját kiszúrták, csontot törték (vagy épp csak elgyintették, mindegy), s tették mindezt jóval az egész meccs után, azok voltak a verõlegények. Na, itt a különbség. Egészen más terület, egészen más súly. Ez egy játék. Szinte minden játékban elõfordulnak szánalmas retardáltak, de millióféleképpen el lehet velük bánni magán a játékon belül is.
Aki egyetért a verõlegényekkel, azoknak sajnos nagyon elcsúszott a értékítéletük. Vagy tényleg megér ennyit? 5*2 perc corpserun megéri azt, hogy nekiugorj a másiknak? Egy olyan szánalmas marhának, aki még az egyensúlyú ellenfelekkel se tud megbírkózni (feltételezve, hogy ezért gankel low lvl játékosokat)?