Egészen kész vagyok ettol az egésztol, hihetetlen soha sem hidtem ebben az egészben, és soha nem gondoltam volna h velem is megeshet.
Véletlen volt-e ez a dolog vagy a sors akarta így, ezt már soha nem tudom meg, de a mai napig koszonom az égieknek h azon a bizonyos februári napon engem is ide sodort az élet.....
Ennek a csodás napnak koszonhetem azt h megismertem a világ legcsodálatosabb férfiát akinek ma a soha nem érzett szerelmet koszonhetem. Azt tudni kell rolam h neten keresztul nem ismerkedem és ide sem azért jottem, de szerintem soha nem torténik az életunk folyamán semmi sem véletlenul ezért gondolom azt h akkor azon a napon minket szándékosan hozott ossze a sors. Bele estunk a száguldo fojoba és úsztunk az árral vissza fordíthatatlanul.....Egyik napon arra ébredtem hogy a muter berezelt: "Fiam sok lesz már a balhé, nosza irány Bel-Air!"
Én kértem és könyörögtem, muter ne csináld, de õ becsomagolta a kofferem és az ajtó nyitva állt! Csókot nyomott homlokomra és átadta a jegyem,
föltettem a walkmanem és mondtam, hát legyen! Csúcs jó! Az italom vedelem, a csajokat egyszer- jaj úgy szeretem! Milyen dögös nõcik várnak Bel-Airben hékás, hmm ez ám a tréfás! Begurul a taxi és a rendszám helyett azt látom: "ifjú" hát ez csak én lehetek, fura ez a tragacs, nade kit érdekel, lép bele adj gázt bele abba irány Bel-Air! Végre, berobogunk oda hol a rokonok élnek, fizetem a taxit mert nincs szaga a pénznek, csoda tuti kéró, ideje már éppen, hogy Bel-Air ifjú hercege a trónjára lépjen!